Rosalie Moller SS (†1941), Gubal Sheghir

Rosalie Moller SS (†1941), Gubal Sheghir


A Rosalie Möller a világ egyik leghíresebb roncsának, a Thistlegorm-nak a sors és kortársa, az 1910-ben a skóciai Glasgow Barclay, Curle & Co. Ltd. hajógyárában építetteték. A gőzhajtású teherhajó tripla meghajtású motorral lett felszerelve, 11 tengeri mérföld volt a végsebességgel. Az angol tulajdonban lévő hajó a II. VH-ban áruszállítóként járta a háborús övezeteket és szolgálta az angol érdekeket. A hajó története csak a végzete során válik a Thistlegorm-éhoz megdöbbentően hasonlóvá, 1941 október 8.-án, – két nappal a Thistlegorm elsüllyedése után – német repülők ütöttek rajta is, mint a társán…


Típus:                            Teher hajó
Nemzetiség:
                 Brit, eredeti neve “Francis” Építés éve: 1910. Barclay Curle & Co, Glasgow, Skócia
Elsüllyedt:                     †1941. október 08.
Tömege:                       3.963 Bruttó regisztertonna
(1 Brt=2,8 m3)
Méretek (HxSZxM):        108,2 m x 14,97 m x 6,9 m
Max. mélység:               32 m
GPS koordináta:            N 27°39′ 03″, E 33° 46′ 17″



A Rosalie Möller a világ egyik leghíresebb roncsának, a Thistlegorm-nak a sors és kortársa, az 1910-ben a skóciai Glasgow Barclay, Curle & Co. Ltd. hajógyárában építetteték. A gőzhajtású teherhajó tripla meghajtású motorral lett felszerelve, 11 tengeri mérföld volt a végsebességgel.  A hajó kezdetben Booth Gőzhajózási Társaság használta nagy Britannia és Európa közötti szénszállításra “Francis” név alatt.  1931 márciusában adta el a tulajdonos a Lancashire székhelyű Moller Line társaságnak, ekkor kapta a “Rosalie Moller” nevet a társaságra utalva. Ezt követően Kínában szolgált, majd a harmincas évek végén, a háború egyre fenyegetőbb lett ami később elkerülhetetlenné vált.  A Moller Line, mint a kor összes hajózási társasága pontosan tisztában volt azzal, ha Anglia hadat üzen Németországnak, akkor a hajó háborús célokra kerül  felhasználásra és nagy valószínűséggel mire vége lesz a háborúnak elveszítik majd… Az angol tulajdonban lévő hajó a II. VH-ban áruszállítóként járta a háborús övezeteket és szolgálta az angol érdekeket. A hajó 1941 júliusában, az utolsó útja előtt új motorokat kapott és felújításon esett át, amivel az addigi 7 csomós sebessége meghaladta a 11 csomót! A háborús helyzet miatt – ugyanúgy mint társának – meg kellet kerülnie a dél-afrikai Jóreménység fokát, hogy eljusson szén és egyéb szállítmányával a Vörös Tengerre. Az egyiptomi Hurghada-tól északra, Gobal és Quisum szigetekkel szemben horgonyzott a hajó, amikor 1941 október 8.-án, – két nappal a Thistlegorm elsüllyedése után – német repülők ütöttek rajta (ugyanúgy mint társán). Thistlegormot 1941. október 6-án hajnalban  01:30 órakor támadták meg, a robbanás ereje a sok lőszer miatt olyan elképesztő volt, hogy az bevilágította a teljes éjszakai égboltot, ami a levegőben lévő német gépek számára megvilágította az öbölben horgonyzó összes hajót, ettől a pillanattól kezdve, minden hajó legénysége pontosan tudta, hogy a légi járművek visszatérnek nemsokára…



alig 48 órával később az éjszaka 1941 október 7-én este 22:58 perckor Captain Byrne és legénysége meghallotta a két kétmotoros Heinkels gépet ami nagyon alacsonyan repült egyenesen feléjük. Nem egészen két nappal a Thistlegorm elsüllyedése után a Rosalie Mollert is utolérte a végzet  mint a társát. A hajót két bomba találta el a 4-es raktér körül, lassan megdőlt, majd elsüllyedt a teljes szállítmánnyal, miközben magával ragadta két matrózát is, a személyzet többi tagja megmenekült. A 108 méter hosszú és 15 méter széles hajó jelenleg 48-52 méter mélyen áll a homokos, iszapos fenéken álló pozícióban. A bal oldali horgony fent van, a jobb oldali le van eresztve. A hajó orr része kb. 20 méter mélyen van, a fedélzeti szint kb. 30-32 méterre van a felszíntől. A mélység és a körülmények miatt a roncsot csak minimum haladó, illetve tapasztalt roncsmerülő búvárok látogathatják. A látótávolság a szokásos, 15 – 25 méter között van, de ez könnyen lecsökkenhet viharos időben. A roncsnál szinte mindig áramlás van, a merülés nehézsége miatt csak haladó búvároknak ajánlott, a hajó lenyűgöző méretei és mélysége miatt szinte biztos kinéz egy kis deco a merülés végére. A roncs helyét az orránál lévő kis bója jelzi, mivel horgonyozni a Vörös-tengeren tilos, így ehhez kötött le a hajónk, ami a nagy hullámázás és áramlás miatt némi fejfájást okozott a személyzetnek. A fedélzet felett felett elúszva láthatjuk, hogy az egyik árboc még áll, a másik kidőlt, mint ahogy a nagy „M” betűvel jelzett kémény is a hajó fedélzetén fekszik. A hajó törzse teljesen egyben van, a fedélzet rácsos váza egybe tartja, azonban a fedélzeti fa padló már oszlásnak indult. A Cargo terekbe könnyen be juthatunk, de sajnos a Thislegromhoz hasonló gazdag rakomány itt nem tárul elénk, de mégis sajátos hangulata van a roncsnak, jó volt rajta merülni!





A Galériában látható fotóimat 2016. Augusztus 16-án készítettem.
Copyright © ifj. Lőrincz Ferenc – Minden jog fenntartva! All rights reserved!

Vélemény, hozzászólás?